2018. augusztus 26., vasárnap

1.rész

Új iskola újabb tanév csak azt tudnám minek hiszen már 210 éves leszek idén.Annyi érettségi és diploma ami nekem van már kész vicc.Soha nem vettem hasznát és nem is fogom.Inkább nyomozhatnék az összeesküvők és az átkozott gyilkos vezérük után.Már több száz éve üldözöm és nem akadok a nyomára.Az idióta követői pedig tartják a szájukat hiába írtom ki egytől egyig őket mélyen hallgatnak.Ha nem ismerném a démonokat azt hinném félnek.
-Sam készen vagy már?-kopogott be Emma.
-Sajnos.-nyitottam ajtót.
-Kicsit lehetnél lelkesebb új suliban kezdjük a tanévet ez a lehetőségek tárháza.Szerezhetnél végre barátokat.Ugyanis akár mennyire imádlak nem lehetek mindig veled.Mi lesz,ha megunjuk egymást?-mondja szarkasztikusan mire csak forgatom a szemem.-Mondjuk ha 200 év alatt nem volt rá példa akkor nem hinném,hogy bekövetkezhet.-nevet.
-Bár tudnám minek örülsz állandóan.-igyekeztem lelépni mielőtt Zac megállít.
-Lányok!Már indultok is?-úgy látom ma is a megfigyelőben aludt a billentyűk az arcára nyomódtak még hozzá elég mélyen.Barna haja égnek áll a szeme alatt pedig hatalmas karikák éktelenkednek.-Szeretném ha ma hamarabb haza jönnétek megvitatni néhány dolgot.
-Nyomra bukkantak?-csillan fel bennem a remény.
-Nem viszont van néhány démon tanya amit fel kellene kutatni és likvidálni.-újabb pofára esés.Már kezdek hozzászokni az állandó csalódáshoz csak tudnám,hogy tud így eltűnni.Elköszönünk bevágódtun a kocsiba.Mint mindenütt itt is klikkekre tagolódott az iskola.Kockák,emósok,hippik és az elitek.A suli krémjét itt is a gazdagok,focisták és a szurkoló lányok alkották.Viszont ész egyik fejében sem sok volt Emma minden életében hozzájuk csapódik nem tudom mit lát bennük.Én szeretek megbújni a sarokban minden tekintettől távol.Félreértés ne essék a suli ökölvívó csapatában benne vagyok egész jó,de nekem való ellenfél nincs.Zac szerint elfoglalom magam és kordában tarthatom az erőm mondjuk inkább arra hajt hátha összebarátkozok valakivel.Ebédidőben mindig együtt ülünk,de mindig meg is bánom,mert be sem áll a szája.Párszor már mondtam,hogy nem érdekel a suliban zajló dráma tömege ám őt sem hatja meg amit én mondok.Le sem tagadhatnánk,hogy tényleg testvérek vagyunk pedig néha szívesen megtenném.Órára megyek amikor oldalról belém szalad valaki és az összes könyvem a földön landol.
-Nem tudsz figyelni?-förmedem rá.
-Bocs nem láttalak.-próbál segíteni.
-Megy egyedül is.-akkor veszem észre ki is az.
-Tényleg sajnálom.-nyújtja oda a füzetem.-Király rajzok.-majdnem,hogy kitépem a kezéből.
-Kösz.-sarkon fordulok és otthagyom.Az utolsó órám után a parkolóba indulok Emma még sehol nincs,biztos egy újabb halandót fűz be.Felhívom,mert nem akarok ő rá várni.Megbeszéltük,hogy 5 percen belül a kocsinál lesz különben itt hagyom.
-Tovább tartott az edzés.-integet egy szőke srácnak aki nem volt más mint Christian.Ott áll mellette a legjobb haverja Lex akinek hála ma elkéstem az óráról,mert egy idióta.Történetesen ők a foci királyok a suliban.Minden lány bukik rájuk kivéve engem.Em szerint nincs szemem vagy szimplán vak vagyok,mert nem látom a nyilvánvalót.Ez nem így van csak engem nem érdekelnek.Ilyenkor szokott kiadni egy borzalmas hangot.Nem értem,miért háborog hiszen ismer engem nem hoznak lázba a nagy arcú,kigyúrt pökhendi tinik.Sokkal idősebb és másabb vagyok mint ők arról nem is beszélek,hogy két különböző típusú világból származnak.Emiatt sem értem,miért kell beolvadni ide hiszen semmiben nem hasonlítunk.Egyetlen dolgot kivéve az pedig a külsőnk.Amúgy nincs különösebb bajom az emberekkel vagyis ha jobban belegondolok hatalom mániások korruptak és borzalmasan.Tényleg igazán szerethető teremtmények.
-Mit látsz ezekben?-indítom be a kocsit.Lex le sem veszi a szemét rólam megvárja míg elindulok.
-Helyesek,izmosak és menők.-megforgatom a szemem.-Tudom te nem bírod az embereket,de nem olyan rosszak mint gondolod.
-Itt nem erről van szó.Betegesek,gyengék és halandók.Minek barátkozol velük hisz úgy sem élnek sokáig én pont emiatt kerülöm el őket.Nem akarok koloncokat a nyakamba.Ne kötődj olyanhoz aki nem lehet sokáig veled ezt annyiszor elmondtam már neked is.Még sem fogadod meg soha.-megállok a lámpánál.-Ennyire szeretsz temetésekre járni?-kinéz az ablakon.
-Veled ellentétben én vágyom a társaságra.-ez kicsit szíven ütött.-Apa?-vette fel.-Azonnal.-csapta le.-A suliba gyorsan.-amikor odaérünk teljesen kihalt az egész épület.
-Elmondanád mi van?-állítom meg a lépcső tetején.
-A tiédhez hasonló jelzéseket mutatott a szkenner.-az lehetetlen hacsak nem sokszorozódtam.Végig fésültük a pincétől a padlásig a helyet semmi furcsát nem találunk.A bejárat felől zaj szűrődik be. Oda sietünk már a kardokat szorongatva várunk inkább a kilincsért nyúltam.
-Zac!-kiabálok rá.-Meg is ölhettünk volna.
-A jel a tornateremből jön.-futásnak eredünk.Majdnem beszakítom az ajtót.Egy fiatal srác áll két mozdulatlan test előtt.
-Meg tudod menteni őket mielőtt belehalnak?-ezzel eltűnt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése